Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Star Wars - Republic Commando

2008.08.04

A Republic Commando a Klónháborúk több évét öleli fel. Azt az időszakot, mikor a szeparatisták ellen vívott háború káoszba sodorta a Köztársaságot, melynek utolsó mentsvára a Jedi Tanácson kívül a kaminoiak által felnevelt és kiképzett klónhadsereg volt. Ezek a klónok Jango Fett, a hírhedt fejvadász másolatai voltak: tökéletes, precíz gyilkolásra tervezett katonák, akiknek lojalitásához a genetikai módosítások folyományaként nem férhetett kétség. Bár még a mezei klónkatonák is kellően hatékonynak bizonyultak a droidseregek ellen, a kaminoiak tudták, hogy egy ütőképes hadsereg nem nélkülözhet speciálisan kiképzett egységeket sem, melyeket a különösen veszélyes akcióknál tudnak használni. Így születtek meg a különlegesen kiképzett kommandók, melyek mindössze pár főből állnak, és mindegyik egység más és más területre specializálódott. Mi is egy ilyen csapat, a Delta-osztag vezetői vagyunk, és ilyetén minőségünkben küzdünk meg az ellennel három fejezeten keresztül, három társunk segítségével. Az első helyszín a Geonosis, melyben az Episode II-ből megismert szituációban vágunk rendet – ez a bevezető rész, ahol megismerkedünk csapatunk kommandírozásával, reakcióikkal. A második helyszín egy elhagyatott köztársasági űrhajó, mely magatehetetlenül sodródik az űrben. Itt kezd el kibontakozni a történet, és a hajón zajló küldetések első fele/harmada is különleges, lévén csapatunktól elvágva, társainkért aggódva kell harcolnunk. A harmadik helyszín a vukik bolygólya, az erdős Kashyyyk.

Ez a rész nagyobb, mint az előző kettő együttvéve, a történet végre gyors iramban teljesedik ki, és úgy általában hatalmas mészárlások várnak ránk. A Republic Commandoban három társunk segít nekünk a feladatok elvégzésében, akiket velünk együtt főztek ki leleményes alkotóink. Delta 40 (Fixer) a biztonsági rendszerek feltörésének avatott szakértője, Delta 62 (Scorch) a gránátok, és egyéb robbanó eszközökkel bánik kitűnően, és végül a halálpontos Delta 07 (Sev), aki semmi perc alatt végez egész zászlóajakkal. FPS-ek terén még a Half-Life vezette be azt, hogy a történetben néha felbukkannak karakterek, akik hosszabb-rövidebb ideig segítenek nekünk a gaz ellen likvidálásában, avagy nélkülözhetetlenek valamely ponton való átjutásban. Ez a momentum kétségkívül színesíti a játékélményt, azonban az efféle kéretlen segítők legtöbbször meglehetősen alacsony szintű MI-vel lettek megverve, így számos játékban inkább hátráltattak, mintsem ténylegesen segítettek. Azonban a Republic Commando zseniálisan tálalja a társakat, melyek professzionális MI-je sokszor kihúzhat minket a csávából. Társainknak alapból négy utasítást adhatunk ki (előre, vissza, terület védelme, szabad portya), illetve kijelölhetjük a különféle fedezékek mögüli tüzelést is, és a néhol fellelhető lézerek, rakétavetők irányítását is. Mindez nem hangzik különösebben forradalminak, hisz már sok játékban kommandírozhattunk csapatokat – de egyik sem volt ilyen professzionális, és életszerű! Társainkból fakadó további momentum, hogy a játékban meghalni nemigen lehet: ha valamelyik társunk földre kerül, akkor mi, avagy egy másik emberünk könnyedén feltöltheti életerejének legalábbis egy részét. Ha mi fogunk padlót, úgy választhatunk, hogy az érvényben lévő utasításokat hajtsák végre a delták, minket gyógyítsanak meg, avagy éppenséggel betölthetünk egy előző játékállást is. Bár az ellenfelek MI-je kevés kivételtől eltekintve közepesre sikeredett – persze a játékban unos-untalan feltűnő harci robotoktól már csak az új keletű Star Wars filmek tanulsága szerint sem szabad sokat várni intelligencia terén –, azt kell mondanom, hogy a piciny csapatunkat életre keltő MI a legjobb, amit az utóbbi években láttam. Társaink további nagy előnye az a hangulatbeli plusz, ami megjelenésükkel jelentkezik. A fiúknak nem kell a szomszéd galaxisba menni a cinikus katonahumorért, a beszólások nagyon jóra sikerültek, szinte már csak ezekért is érdemes végigjátszani a játékot. A játék egészével ellentétben a kis kézi eszközeink nem jelentenek túlzott változatosságot, de szerencsére a játékélmény ezt nem sínyli meg. Alap fegyvereink közé a mezei energiapisztoly tartozik, mely egészen tűrhetően sebez, és lőszer sem kell hozzá, pusztán újratöltődik, valamint a rohamkarabély, mely kellő tűzgyorsasággal és sebzéssel bír, és átalakítható mesterlövészpuskává. A shotgun értelemszerűen közelre jó, a Trendosian gépágyú iszonyatosan sebez, és nagy a tűzgyorsasága, cserébe lassan lehet újratölteni. Mindezeken felül a már megszokott gránáttal és rakétavetővel találkozhatunk. A gránátoknak létezik EMP, hő, gáz, és vakító változata is, ezek segítségével rendet vághatunk az ellenfelek között – szükség is van rájuk, mert egyes egységeket, harci droidokat sugárfegyverrel miszlikbe aprítani bizony igencsak idő-, és lőszerigényes vállalkozás. Legütősebb fegyverünk a csuklónkra erősített vibropenge (ezt az alap fegyvereink mellett tudjuk használni), illetve az egyéb fegyvereknél funkciójában ezzel megegyező másodlagos tüzelésmód, melynél puskatussal operálhatunk, avagy szuronnyal rohamozhatunk – a hatás garantáltan elsöprő. Ami igazán a konkurencia fölé emeli a Republic Commandot, az a hangulat. A fejlesztőknek sikerült elérniük, hogy a fenomenális Star Wars hangulat keveredjen a jóféle kommandós játékok által generált játékélménnyel, mely összekapcsolódva az első osztályú pályatervezéssel az „ott vagyok” érzést erősíti. A Republic Commando grafikájára ugyanaz igaz, ami magára a játékra: elsöprő. A megjelenítésért az Unreal 2.0 Warfare motor felelős, ezt nagymértékben átalakították a fejlesztők, és igazán nyálcsorgató fény-árnyék effektek kerültek bele a játékba. Hab a tortán az igazán emberbarát gépigény és a rendkívül gyors töltési idő, melyet pedig igazán nem várnánk egy meglehetősen nagy pályákkal dolgozó szórakoztatóipari produktumtól. Külön ki kel emelnem a rendkívül gusztusosra sikeredett HUD-ot, mely az egyik, ha nem a legjobb ilyetén vonatkozású grafikus csoda, amit valaha is láttam.

 

A csapattársak helyzetén és aktuális életerején kívül a nálunk lévő gránát fajtáját, a pajzs és életerőnk állapotát, továbbá a feladatlistát láthatjuk magunk előtt. Mindezt úgy, mintha kedvenc mandalori sisakunkból néznénk ki – egyszerűen zseniális! Az már csak hab a csokitortán, hogy az esetlegesen a szemellenzőnkre fröccsenő esőcseppeket, belsőségeket és egyéb nyalánkságokat egy vékony kis plazmacsík takarítja el. Némileg rontanak a képen a kis vizsgálódással felfedezhető, alacsony részletességű faltextúrák, és a sérülési modell hiánya a humanoid ellenfeleknél (bár ez a játék korhatárának lejjebb szorítása végett érthető lépés volt a kiadótól), összességében még így is kiemelkedő alkotással van dolgunk. A hangok szintén ütősre sikeredtek, minden effekt kristálytisztán szólal meg, a jó öreg John Williams által megkomponált zenében csalatkozni nemigen lehet, a játékhoz készített kiegészítések pedig tökéletesek lettek. A szinkronhangok igazán első osztályúak, nemcsak a Temuera Morrison (Jango Fett) által szinkronizált részek, hanem a többi színész is egytől egyig megfelelő orgánumú és beleélésű. Régen láttam ennyi professzionális játékot, mint amilyen a Republic Commando. Minden ízében látszik rajta a sokrétű tapasztalat és a kreativitás, továbbá a játék közel tökéletes képet nyújt a játszhatóság, és audiovizuális téren is. Bár kétségtelenül vannak hibái – mint például az elénk vetődő ellenfelek nem túlzottan magas szintű MI-je, vagy a legfájóbb pont, a rövid végigjátszási idő –, mindezek ellenére felétlenül érdemes kipróbálnia minden FPS és Star Wars rajongónak. Star Wars fan FPS mániásoknak pedig egyenesen kötelező darab.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.